Ha végigolvassuk az Újszövetség iratait, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy Jézus személyét illetően ugyanaz az alapvető meggyőződés
tükröződik bennük: Jézus egyedülálló fiúi kapcsolatban áll Istennel,
az Atyával, s ez a kapcsolat már a földi lét előtt is fennállt. Jézus a Messiás,
akiben az Ószövetség végidőre vonatkozó jövendölései valósággá
váltak. Ő a Megváltó, aki megszabadította az emberiséget a bűn hatalmától,
és üdvösségre vezeti a benne hívőket. Ez a közös hitbeli meggyőződés
az egyes iratokban eltérő irodalmi formákban jut kifejezésre:
az evangéliumokban Jézus tanításának közlésével, illetve Jézus tetteinek
elbeszélésével, a levelek nagy részében pedig a megváltás mibenlétének
és jelentőségének fejtegetéseivel. Ugyanakkor az újszövetségi könyvekben
olyan, viszonylag rövid szövegek is találhatók, amelyek igen ünnepélyes
és magasztos formában tárják elénk Krisztus titkát. Ezeket a szövegeket
a biblikus szakemberek gyakran a „himnusz” műfaji megnevezéssel illetik.
Bár a megjelölés jogosságát illetően manapság kételyek fogalmazódtak
meg, a „himnusz” főnévnek az ókori irodalomban megfigyelhető
tág alkalmazása alapján mégis kitarthatunk mellette. Jelen kötet
az újszövetségi himnikus szövegek
közül hetet elemez az exegézis szempontjai szerint. A szövegek kiválasz-
tásánál fontos szempont volt az a tény, hogy ezek a mai liturgikus gyakorlatban
is kiemelt szerepet kapnak: többségük (Fil 2,6–11; Kol 1,15–20;
1Tim 3,16; 1Pt 2,21–25; Jel 5,8–14) helyet kapott a zsolozsma Esti dicséret
imaórájában, s persze a szentmisék olvasmányai között is megtalálhatók.
Külön kiemelendő, hogy a Zsid 1,1–4 és a Jn 1,1–18 szakaszait
karácsony ünnepi szentmiséjén olvassuk fel. A könyv – amellett, hogy betekintést nyújt az exegézis módszertanába – a Krisztusba
vetett hit elmélyülését és az imaélet gazdagodását is elősegíti.
Krisztus-himnuszok az Újszövetségben Ha végigolvassuk az Újszövetség iratait, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy Jézus személyét illetően ugyanaz az alapvető meggyőződés
tükröződik bennük: Jézus egyedülálló fiúi kapcsolatban áll Istennel,
az Atyával, s ez a kapcsolat már a földi lét előtt is fennállt. Jézus a Messiás,
akiben az Ószövetség végidőre vonatkozó jövendölései valósággá
váltak. Ő a Megváltó, aki megszabadította az emberiséget a bűn hatalmától,
és üdvösségre vezeti a benne hívőket. Ez a közös hitbeli meggyőződés
az egyes iratokban eltérő irodalmi formákban jut kifejezésre:
az evangéliumokban Jézus tanításának közlésével, illetve Jézus tetteinek
elbeszélésével, a levelek nagy részében pedig a megváltás mibenlétének
és jelentőségének fejtegetéseivel. Ugyanakkor az újszövetségi könyvekben
olyan, viszonylag rövid szövegek is találhatók, amelyek igen ünnepélyes
és magasztos formában tárják elénk Krisztus titkát. Ezeket a szövegeket
a biblikus szakemberek gyakran a „himnusz” műfaji megnevezéssel illetik.
Bár a megjelölés jogosságát illetően manapság kételyek fogalmazódtak
meg, a „himnusz” főnévnek az ókori irodalomban megfigyelhető
tág alkalmazása alapján mégis kitarthatunk mellette. Jelen kötet
az újszövetségi himnikus szövegek
közül hetet elemez az exegézis szempontjai szerint. A szövegek kiválasz-
tásánál fontos szempont volt az a tény, hogy ezek a mai liturgikus gyakorlatban
is kiemelt szerepet kapnak: többségük (Fil 2,6–11; Kol 1,15–20;
1Tim 3,16; 1Pt 2,21–25; Jel 5,8–14) helyet kapott a zsolozsma Esti dicséret
imaórájában, s persze a szentmisék olvasmányai között is megtalálhatók.
Külön kiemelendő, hogy a Zsid 1,1–4 és a Jn 1,1–18 szakaszait
karácsony ünnepi szentmiséjén olvassuk fel. A könyv – amellett, hogy betekintést nyújt az exegézis módszertanába – a Krisztusba
vetett hit elmélyülését és az imaélet gazdagodását is elősegíti. 17220 2610 HUF Szent István Társulat | ![]() |